Oxford nevezetességeivel ismerkedve, városnéző túrán veszel részt. A Christ Church katedrálisba érve idegenvezetőtök, Mr. Lockholm tréfásan figyelmeztet mindenkit, hogy még véletlenül se szakadjon el senki a csoporttól, mert bizony-bizony itt könnyen eltűnhet az ember:

„Ezen a becses helyen fogant meg Lewis Carrol fejében az Alice Csodaországban ötlete. Úgy tartják Csodaország valóban létezik és az odavezető átjáró valahol itt található.”

Miközben Mr. Lockholm mókás vigyorral az arcán tovább beszél Alice-ről, aközben mindenkit szépen kiterel a kertbe. Egyszer csak egy fehér nyúlra leszel figyelmes, amint épp beugrik egy földön lévő üregbe. 

„Hm… egy fehér nyúl? Ez érdekes!”

Kíváncsiságtól vezérelve az üreghez mész, hogy közelebbről is megnézd, de váratlanul beomlik alattad talaj és zuhanni kezdesz.

Végtelenül hosszúnak tűnő zuhanás után puhán, szinte lebegve érsz földet egy furcsa helyiségben, ami tele van különböző méretű ajtókkal.

Hirtelen egy semmiből jövő hang üti meg a füled:

„Üdvözöllek Csodaországban!

Itt tartózkodásod első órája ingyenes. Minden felnőtt, aki tovább marad 60 percnél, megfosztatik minden értelmétől és józanságától, és örökre csatlakoznia kell az Őrült Teaparti asztaltársaságához. Ha követed a Fehér Nyulat, elvezet a kijárathoz. Élvezd a kalandot!”

„Megfosztanak az értelmemtől és az józanságomtól!? Ezt nem hagyhatom! Most azonnal rá kell jönnöm, merre ment a Fehér Nyúl, hogy követni tudjam a kijárathoz!”