A fax sípoló hangjára összerezzensz. Váratlanul ér, hiszen azt sem tudtad, hogy még működik. És egyáltalán, a mai világban ki használ még faxot?

Kíváncsiságtól vezérelve az ódivatú masinához mész, hogy megtudd mi érkezett.

Bombafenyegetés! 

Nem ez az első ilyen, amit látsz és valószínűleg nem is ez az utolsó. A faxban az áll, hogy valahol a belvárosban ma éjjel bomba fog robbanni. Nem kérnek váltságdíjat, nincs semmilyen követelés, nincs magyarázat, az információ pusztán csak ennyi.

Ha a kapitányságra beérkező minden egyes bombafenyegetésért egy forintot kaptál volna mióta rendőrként dolgozol, már gazdag lennél. Legtöbbször csak bátorságpróbát játszó részeg fiatalok vagy figyelemre vágyó zavarodott emberek üres fenyegetéséről van szó. Nem nehéz megkülönböztetni a valós fenyegetést a betyárkodástól vagy a kétségbeesett segélykiáltástól. Ez a fenyegetés egyértelműen a „ne vedd komolyan” kupacba, vagyis a kukába volt való.

Harminc perccel később egy újabb fax érkezik, ugyanazzal a világos és egyszerű üzenettel, mint az előző. 

Ez azért már furcsa! A gyomrod összeugrik, nagyon rossz érzésed támad, ezért úgy döntesz, ezúttal komolyan veszed a fenyegetést. Telefonon engedélyt kérsz a főnöködtől, hogy összeverbuválj egy csapatot és utánanézzetek a dolognak.

Don Rubin, az 58 éves veterán rendőrtiszt, nem veszi túl jónéven a kérésed. Emlékeztet rá, hogy ideérkezésed első hetében milyen pánikot keltettél egy ostoba vaklárma miatt, és figyelmeztet, hogy ő nem erre tanított téged.

Visszagondolsz az első bombafenyegetésedre, amitől úgy pánikba estél, mintha itt lenne a világ vége és riasztottad az egész rendőrséget. Micsoda újoncbaki!

De ez most más! 

Minden idegvégződésed azt súgja, hogy ez nem egy üres fenyegetés, hanem valós veszély. Kockázatos döntésre jutsz; azt hazudod kollégáidnak, hogy engedélyt kaptál egy csapat felállítására, ami utánajár a fenyegetésnek.

A faxot könnyű volt lenyomozni. A város másik feléből, egy kis lakásból küldték. A cím: Abmobmota utca 37-05. Csapatoddal együtt elindulsz a megadott címre és 23 perccel később bekopogtatsz egy bizonyos William Teller ajtaján. Semmi válasz. Az ajtó zárja épp olyan rossz állapotban van, mint maga a ház amiben a lakás van, így néhány perc múlva már bent is vagy. 

Attól amit ott látsz, kiráz a hideg! 

Az asztal telis-tele mindenféle olyan anyaggal, ami a bombagyártáshoz kell. A szemed sarkából észreveszel egy villogó piros fényt... igen, az ott a faxgép! Most már biztos, hogy ez nem csak egy rossz vicc, hanem véresen komoly dolog. Csak te és a csapatod akadályozhatja meg, hogy a bomba működésbe lépjen hatalmas katasztrófát okozva. Azonnal nekiláttok nyomokat keresni a lakásban.

Ekkor megcsörren a mobilod. Don Rubin hív és közli, hogy letartoztattak egy William Teller nevű embert, aki hatalmas jelenetet rendezett a Riverview étteremben. Mindenáron ablak melletti asztalt követelt, hogy pontban 20:00 órakor végignézhesse a robbanást.

Az órádra nézel és rádöbbensz, hogy már csak 60 perced van…